Olvasásra ajánlom

Ezúttal egy elgondolkodtató cikket hoztam a blogra. Véletlenül került az üzenőfalamra egy ismerősöm megosztása révén.
Sok kérdést vetett fel bennem az írás....
..... az  online világról, amiben akarva-akaratlanul is élünk, a gyereknevelésről, hogy hogyan neveljünk elfogadó felnőtteket, hogy a másság nem feltétlenül jelent hiányt, az anyai sorsokról, hogy mindenkinek lehetnek problémái, még annak is, akiről sosem gondolnád...

Szerintem érdemes elolvasni :)

A cikket ide kattintva tudjátok elolvasni



B

A te hangodat ismerem - Énekkel, zenével az inkubátorok mellett

"Az ének a legszebben kimondott, belülről fakadó szó, a legemelkedettebben formált lelki szépség. Ha énekelsz, nem csak a hangodat formálod, hanem a lelkedet is, s azét is, aki hallgatja."

(Marosi Julianna népdalénekesVan egy forrás titok alatt c. könyve)

Forrás: A te hangodat ismerem

Mindannyian éneklünk a gyermekeinknek. Már amikor a pocakban vannak, majd mikor megszületnek, később játszva zenélünk és ahogy cseperednek, idővel együtt éneklünk velük. A zene kapcsolatot teremt, örömet okoz, gyógyít, fejleszt. 

Egy nagyszerű kezdeményezésnek hála, a zene már a koraszülött gyógyászatban is fontos szerepet tölt be. Országszerte számos koraszülött és koraszülött intenzív osztályon, heti rendszerességgel vannak zenei foglalkozások, melyek során az anyukák kenguruzás közben egy segítővel együtt énekelhetnek babáiknak. Ez jó az anyukáknak, mert egy újabb alkalomra ad lehetőséget, amikor babáikat karjaikban tarthatják és "adhatnak". Valami olyat, amit csak ők tudnak.  A nap fennmaradó részében a nővérek és orvosok gondoskodnak a koraszülöttekről, de ekkor az anyukák gyógyítanak. A szeretetükkel, a hangjukkal, a bőrük melegével, légvéteikkel, szívdobbanásaikkal. Az ugyanis tény, hogy amikor a baba az anyuka mellkasán van, átveszi bőrének melegét, a koraszülött szívdobbanása és légzése pedig "szinkronizál" az anyáéval. Megszűnnek a légzéskimaradások, nem riasztanak a monitorok. A zene pedig kapcsolatot teremt, segít kifejezni az érzéseket. 

Nekünk, akik a másik oldalon vagyunk orvosként, nővérként, fantasztikus látni minden héten, hogy milyen nagy jelentőséggel bírnak ezek a foglalkozások.  Nincs ember, aki ne érzékenyülne el látva azt az örömöt az anyukák arcán, amikor végre megkaphatják koraszülött babáikat, akik sokszor hetekig, hónapokig az inkubátorokban vannak. Az első percek az aggódás percei, hogy hogyan legyenek a zsinórok, hogyan tartsák babáikat. Aztán oldódik a feszültség, gyakran könnyek formájában, és éneklés közben a megnyugvás az öröm váltja fel. 

Forrás: A te hangodat ismerem

Nagyszerű, hogy számos helyen lehetőség van már ezeknek a zenei foglalkozásoknak a megtartására és hogy a koraszülött intenzív osztályok egyre jobban megnyílnak a szülők előtt, akik így több időt tölthetnek gyermekeik mellett, részeseivé válhatnak gyermekeik ellátásának. Egyre jobban bevonódnak az apák is, akik szintén kenguruzhatnak, így összetartva a családot, amelyek sokszor itt alakulnak meg az intenzív osztályon.  

Bízom benne, hogy ez még csak a kezdet! :) 

Nézzétek meg ezt a videót arról, hogy milyen is egy ilyen együtt éneklés: 

Katt ide

A Te hangodat ismerem:  weboldala , FB oldala

A szavak ereje

Ezt a bejegyzést a privát FB oldalamra írtam, kicsit több mint 1 éve. 

Megosztom veletek (úgy, ahogy anno írtam, első felindulásból, nem ügyelve a szép fogalmazásra), mivel úgy tapasztalom, nagyon sok mostanában a megkésett beszédfejlődésű gyerkőc. No, és igazából mindegy is, mi a konkrét probléma.... 

Legyen ez, a mi történetünkkel az első bejegyzés itt, a megújult blogon. 

"Anyaként az ember imádja a gyerekét. Mindig és mindenkor. Hisz a gyerekében. Ha gond van, segíti, küzd érte. Ha nem indul meg a beszéde, küzd vele, küzdünk együtt minden egyes szóért ... és továbbra is hisz a gyerekében. Nagyon nehéz, nem is gondoltam mennyire. Nehéz a gyereknek, mert nem tudja kifejezni magát, nem tudja elmondani, hogy mikor mit szeretne, pedig annyi gondolat kavarog benne.... és nehéz, mert nem érti mindig, hogy a többiek mit mondanak, mit akarnak körülötte. Mintha egy burokban lenne... És nehéz egy anyának ezt látni, mert úgy segítene! És küzdünk, és segítséget kérünk és kapunk, és tornázunk, majd' minden este... és mondókázunk, éneklünk, mesélünk tovább, ahogy eddig is... És akkor jönnek a szavak, jönnek a tőmondatok és jönnek a dícséretek az oviból, hogy már ott is megyeget a beszéd... Már nem küzdés a mindennapi torna, már várja, mert olyan ügyes és már ő is élvezi. Kis lépésekkel, de haladunk... és anya büszke, végtelenül büszke, mert hisz a csodagyönyörű, okos és annyi mindenben tehetséges gyerekében, aki bizony egy kicsit le van maradva a beszédfejlődésben. Anya tudja és komolyan veszi a problémát. 

....és akkor ez a csodagyönyörű hároméves kimondja anyának, hogy : "SZERETLEK" és most már anya nem csak érzi, hanem hallja is, ahogy a csöpp kis szájával mondja..."

Emma 1 évesen

Igen, mondhatjátok, hogy kicsit szentimentális, talán már-már csöpögős... de aki "benne van", tudja, micsoda küzdés ez egy 2.5-3 éves gyerkőccel, rávenni a minden napi tornára.... no, és maga a bizonytalanság, hogy van-e valami más is a háttérben, én rontottam-e el valamit (de mit, ha a nagyobb már másfél évesen folyékonyan beszélt?), vagy én néztem el orvosként valamit a saját gyerekemen....

Talán így érthető, milyen sokat jelentenek nekünk a szavak... :)

Emma 2 évesen

Nekünk a TSMT (tervezett szenzomotoros tréning) segített, igaz, az elején vért izzadtunk, de hamar jöttek az eredmények, ami mindig átlendített minket a nehézségeken, hisztiken. 

Emma most 4.5 éves és még mindig járunk TSMT-re (igaz, már csak heti 1x csoportos órára), ill. logopédushoz, imádja mindkettőt. :) (Köszönünk mindent Reni és Erika!)

Van még hova fejlődni, de be nem áll a szája és imádjuk a mi mosolygós "kis" szeretetcsomagunkat. :) 

Emma 4 évesen

A fotókat köszönöm Andinak! (Csutafoto) 

A nagy visszatérés...

Hahóóóó, van itt még valaki???? :)

Borzasztó rég írtam a blogra és az utolsó bejegyzések is főként "csak" a workshopokról szóltak.

Ezalatt a másfél év alatt nagyon sokminden történt, nagyot változott a világ körülöttem. :) Persze nem rossz értelemben, csak most kicsit más az életünk. A varrás persze ugyanúgy szerelem, de más dolgok kerültek első... második helyre, de szeretném, ha "Barbivarr" is megmaradna.

Arra gondoltam, hogy feléleszteném a blogot, de most nem kizárólag a táskákról és a tárcákról szólna, hanem mindenről, ami engem egy kicsit is érdekel, foglalkoztat. Lakberendezésről, élményekről, egy elgondolkodtató cikkről, egy színházi darabról, koncertről, a hétköznapokról, olyan dolgokról, amelyek elgondoltatnak, megnevettetnek vagy éppen elszomorítanak. Ígérem, főzés nem lesz benne, ez tuti. :) 

Érdekelne ez titeket? :)  (kommenteljetek bátran!)

Jó éjt,
B

Ismét közösen varrtunk

Áprilisban immáron másodszor varrtunk közösen. Nagyon örülök, hogy így szeretitek a foglalkozásokat, jöttök hozzánk, akár többször is.

A helyszín ezúttal is Budapesten volt, Bluer Design műhelyében.
Egy-két fotót készítettem még a workshop előtt, hogy lássátok milyen szép tárgyak vesznek minket körül varrás közben. :)

Mutatom, hogy mi minden készült ma, szépségek egytől egyig:

Köszönöm, hogy ismét velünk töltöttétek a vasárnapotokat!

Áprilisi tárcavarró foglalkozás

Ismét tárcát varrtunk Bluer Design Műhelyében, mutatom milyen szépségek készültek. :)

Ez a gyönyörű organikus pamutvászon már régóta várta, hogy végre szerephez jusson, ma két kistáska is készült belőle:

Cuki picike tárca:

Menyasszonyi táska ekrü nehézselyemből, türkiz belsővel:

Szőttes és csipke találkozása :)

Romantikus rózsás kistáska:

 Szépséges kék anyagból varrt neszeszer, sajnos a fotó nem adja vissza a valódi színét.

Velocipéd-es táska:

Különlegessége a stasszok a kerekek közepén! :)

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt és hogy velünk töltöttétek a vasárnapotokat! :)

Szélforgós tárca, útmutatóval.

Korábban már készült egy szélforgós tárca, most nagyon örültem, hogy újra varrhattam egyet és gondoltam, megmutatom, hogy hogyan is készült, hátha kedvet kaptok hozzá.

Tudjátok, odavagyok a patchwork technikáért, és bár kicsit sem értek hozzá, de megpróbáltam belecsempészni a tárca varrásba. :)

A legelső :)

Jöjjön a mostani tárca és elkészítési útmutatója:

Találtam egy szuper videót, ami alapján igazán könnyen megvarrható maga a szélforgó.
IDE  kattintva meg tudjátok nézni.

Fekete-fehér szélforgó volt a kérés, mutatom, az enyém hogyan sikerült. 6x6 cm-es négyzetre szabtam ki az elkészült szélforgót.

Ezután először a szélforgó kétoldához varrtam az alap vásznamból 1-1 darabot, majd a tetejéhez és az aljához. Minden varrást követően jól levasaltam az egészet. Amikor ezzel készen lettem, a tárca szabásminta alapján kiszabtam a tárca külső anyagát, ügyelve arra, hogy a szélforgó középre kerüljön.

Végül már csak a tárcát kellett összevarrnom. Ezúttal 10 cm-es, szögletes dupla csatosat.
Ehhez szabásmintát és egy szuper útmutatót a Tetszik, én csináltam blogon találjátok meg (katt a linkre).

Kész a külső héj:

Íme a tárca:

Ígérem, nem foglak Titeket tutorialokkal bombázni, de ezt talán hasznosnak találjátok majd. :)
B